Ne Felejts.

Elmúlsz

Nem látsz

Kínzol

Meg ne várj!

Elmúlsz

Felszállsz

Itt hagysz

Merre jársz?

A felszínről óvlak én

Mondd el 

Mitől félsz? A jóban

Rosszban előbb látlak, Még

ha nem is 

Tudtál róla, fényes nappal

Az elmém főterén:

Lábam előtt mécses

Az igéd, de megutál

Mutasd, hogyan éljek,

Ha kialszik ez a vágy?

Kilépek az ösvényemre

De vigyázz kérlek

Ez nem egy vallomás

Mert te is elmúlsz

Elválsz

Megtérsz

Tekints reánk

Színben változó

Esküszöm megtartom neked, amit

Önként vállalt, hitből hajló

Önzés megterem

Csak taszíts el

Lökj tovább

Felejts el

Lépj tovább

Illatozz

Vigyázz rám

Félsz-e még?

Ismersz-e már?

Némán fojt meg

A késő felismerés

Soha nem csillogott szemed

Életed csak egy kísértés

És te is

Elmúlsz, de

Várj rám

Kezed

Szorítanám

Örökké

A felszínről óvlak én

Szólj nekem ha végre kellenék

Én minden 

Előttem levőt

Újraépítenék, ahogy

Reggelembe csempészlek

De nem esik jól már a gondolat

A sorsod az

Nem megosztható

Tulajdonjogát kéri a nagy Pesti vihar

Kisleány hajába kap a szél

Sóvárogva várja

Mikor vigasztalja meg az Isten őt, 

Hajába szőtt

Szalagból eltűnik a szín

Mondd, hogy ismerek rád?

Ha fordított képekből jelekben beszélsz

Te mindegy egyes alkalommal

Szép daloddal

Nagy mosollyal

Kiraknád lelkem az alkony reggele elé

Rád tekintenék

Ha szemednek tükrét én viszontláthatom

Taníts engem értelemre

Szerelmedre, add nekem. Meg-

engednéd ajkadról csókod elcsenhetném

Minderőm' ráraktam

Éjjel átimádkoztam

Megviselt arcodat

Megóvom én

És ha keresnéd, ha szeretnéd

Ha értem azt megteszed

Összekapcsolnád az

Életünk láncait

Megálmodtad

Helyeként beváltottad

Esélyekkel áltatva

Álltál elém, és ha

Keresnél, ha szeretnél

Ha utánam érkezel

Az ígéretedből én

Reményt építenék

Átfújná a szél és meglátná

Hogy porrá lett és nem lát többet már

Az alkotásodból

Minden perced felszakad

Amit úgy rejtettél előlem

Szinte hallom a sikolyokat

Túl sokat érző szívek

Szerteszét

Keresi az ő gyermekét

Keze veres a fagytól és

Átsegíti élte alkonyán

A tömegen áll a bú

Ki lehet az egykorú? Mit hagyhatott ma el?

Így apadt

Ki ez az életóceán 

Mondd kire hallgatsz?

Én rettegek

Csak légy velem

Most mit akarhatsz?

Nem féled-e

A tetteid?

Átfújná a szél és meglátná

Hogy porrá lett és nem lát többet már

Az alkotásodból

Minden perced felszakad

Amit úgy rejtettél előlem

Szinte hallom a sikolyokat

Túl sokat érző szívek

Túl sokan érezték meg

Sokáig vérző életek

Múlt idő

Ez az örökös kétkedő

Soha feledi el a sok

Kósza szót

Felhatalmazást

Kérek

Vágyj reám

Mondd úgy vársz-e míg az

Őszünk el nem ér

Évekig

Érted vezeklő létezés

Csak ne beszélj most

Hadd zengjenek

Hadd éljenek

Bizalmadból adj belém

Szétszakít, szétszedet

Messzire elvisz engem a

Lelkiismeret. Mondd,

Két szívem van, hányat törjek el?

Ez nem múlt idő

Mint többi dal

Előtted kérdezem, s állva

Istenhez kiáltok, de nincs szó

Merengve támaszt

Keresek, csalódok, mondom a végszót:

Legyen neked hála

Szétszedtem már lelkem látod

Kettőt keresve

Egyként hadd védjelek

Bánat soha ne érje szívedet

Bánat soha ne érje szívedet

Rossztól hadd óvjam meg én szemedet

Széltől takarva fogjam kezedet

Bánat soha ne érje szívedet

Fülembe súgnád minden nevedet

Kérve ölelném át mindenedet

Bánat soha ne érje szívedet

Bánat soha ne érje szívedet

Rossztól hadd óvjam meg én szemedet

Széltől takarva fogjam kezedet

Sírva kirakom ezt a levelet

Tudnám, kire vall ez a szeretet?

Kívánom, bánat soha ne érje szívedet

Szóval megalkottál

Bárcsak ne ismernél

Szívemből már nem jő

Őszinte éberség

Múltamban tévelygő

Mit nem feláldoznál

Jóságra kérlelnél

De ez egy más világ

Tündöklő vallomás a szemedben a fény

Eljött egy változás mit nem értek még én

De bármely pillanatban megtalál

Adj egy szép, hazug csodát